A William Kamkwamba gyermekkorát feldolgozó A fiú, aki befogta a szelet esetén első blikkre a legnagyobb vonzerőt Chiwetel Ejiofor rendezői és forgatókönyvírói debütálása jelentheti. Így talán még inkább meglepő, hogy ez a kis film a szegény fiúról, aki kreativitásával és elhivatottságával megmenti faluját az éhhaláltól saját jogán érdemli ki a figyelmünket.

A történet Kamkwamba azonos című önéletrajzi regényén alapul, és egy főleg mezőgazdaságból élő afrikai állam, Malawi egyik falujának sorsát mutatja be 2001-ben, amikor is egy kiadós esőzés az élhetetlenség szélére sodorta a települést. Az ország kormánya próbálta letagadni a válságot, az Egyesült Államoknak éppen megvolt a maga keresztje is azidőtájt, így az író ifjú énjére hárul a feladat, hogy egy fizika tankönyvben látott leírás alapján építsen egy szélmalmot, amivel megoldható az öntözés mielőtt az élelemhiány megtizedelné a lakosságot. Ez a sztori pont olyan, amely viszonylag könnyen giccsbe tud hajlani, de Ejiofor kifejezetten jó ízléssel adaptálta a képernyőre a történetet. Érzelmes a film persze, de nem esik át indokolatlanul a ló túloldalára a dolog. A szomorú részek tényleg szomorúak, van legalább három igazán szívszorító jelenet, a végére pedig egy valóban felemelő üzenet kerekedik ki a filmből azzal, hogy kellő kitartással és akarattal a legelkeserítőbbnek látszó helyzetekből is találhatunk kiutat. A legnagyobb hangsúly a település szegénységére helyeződik, egészen jól mutatja be a The Boy Who Harnessed the Wind, hogy milyen perspektívái vannak egy fiatalnak egy ilyen területen tanulás és érvényesülés szintjén. A film a 113 perces játékideje ellenére meglehetősen hosszúnak érződik, de nincs igazán olyan jelenet, amelyet feleslegesnek éreztem volna, vagy ne adott volna a történethez. A kormány szerepe izgalmas kérdéseket vet fel az alkotás kapcsán, hogyan korlátozzák a szólásszabadságot, hogyan manipulálják a sajtót és úgy általában hogyan veszik semmibe a demokrácia alapértékeit, de talán így is ezen a részen érződött a legkevésbé, hogy kellően ki lenne dolgozva, ha már felvetette a kérdést a forgatókönyv, akkor szívesen vettem volna, ha jobban kitér a részletekre.

A címszereplő fiút az ezzel első creditjét szerző Maxwell Simba alakítja, méghozzá remekül. Egy végtelenül szimpatikus és szerethető karakter, aki rendkívül éretten, méltóságteljesen tűri a sorozatos megaláztatást és az erkölcsi igazságtalanságot, miközben megküzd a saját igazáért. Folyamatosan érik az atrocitások amiatt, hogy családja rossz anyagi helyzetet miatt nem tudja megfizetni a tandíjat, nappal apjának kell segítenie a földeken, éjszaka pedig olaj hiányában tanulás helyett csak a sötétbe bámulhat, vagy aprópénzért mások elromlott rádióit bütykölheti. Emellett ott lebeg előtte nővére példája, akinek korábban volt lehetősége elvégezni az iskolát, és a család pénzügyi helyzetének stabilizálódására várva készül az egyetemre. Mindeközben William apja (a 12 év rabszolgaságért Oscar díjra is jelölt Chiwetel Ejiofor) motivációi is igazolhatóak, sőt megérthetőek, az ősei örökségét hordozza, a termőföld a mindene, és még ha az éhezés és az elkeseredettség miatt nem is tud mindig külső szemlélőként józanul dönteni, mégiscsak az vezeti, hogy a családja és a falu számára a helyzethez mérten legjobb körülményeket biztosítsa. A színészekre a főszereplőkön kívül sincs panasz, a közeli család maradék két tagját alakító színésznő, Lily Banda és Aïssa Maïga is hozza az elvárhatót.

A film nem egy technikai csoda, de ez a jellegéből adódóan nem is feltétlenül probléma. Ejiofornak van pár szebb képe és megoldása, különösen az afrikai kultúráról, amelyek kellően érdekessé teszik a látványvilágot, és kiemelik az alkotást az átlagos TV filmek sokaságából. Antonio Pinto világzenei hangzásvilágú score-jával együtt pedig a kulcsjelenetek igazán hatásosak tudnak lenni, így nem is akarok panaszkodni. Ettől függetlenül nem tett rosszat a produkciónak, hogy a Netflix felvásárolta, tényleg nem igazán nyújt olyat a film, amely elengedhetetlenné tenné a mozivásznat.

A fiú, aki befogta a szelet egy jól eljátszott, megható és lélekemelő alkotás. Ami viszont talán még fontosabb, hogy szükség van az ilyen filmekre ahhoz, hogy kicsit körbenézzünk, mi is történik a mi korunkban a fejletlenebb régiókban és kicsit átértékeljük a saját helyzetünket és felelősségünket. Nem Ejiofor debütáló projektje a legizgalmasabb, még csak nem is a legeseménydúsabb, de mégis szépségével és jelentőségével egy kiemelkedő darabja a streaming szolgáltatók kínálatának, amire - pláne, hogy magyar felirat is elérhető a filmhez - kétség kívül érdemes rászánni azt a nem egészen két órát, amit elkér az életünkből.

★★★★☆