Talán még gondolat sem voltam 1993-ban, amikor az id Software gondozásában megjelent és azonnal világszenzációvá vált egy kis indie játék, a Doom. Azóta a széria az egyik legkonzisztensebb first person shooter videojáték sorozattá vált - még a megosztó harmadik epizód is a korszakának egyik legsikeresebb játéka volt -, a 2016-os remake-kel, illetve az Eternal alcímű folytatással pedig nem kérdés, hogy a Doom új aranykorát éli jelenleg. Mégis nehéz elképzelni közel harminc év távlatából, hogy az id Software termékei mekkora hatást gyakoroltak az eljövendő korszak videojáték kínálatára és minek köszönhették a - maga kategóriájukban - monumentális kritikai és anyagi sikert. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására vállalkozik David Kushner A Doom legendája: Hogyan változtatta meg John Carmack és John Romero a világot című könyvében.

A regény a '80-as évektől vezeti végig az olvasót az Ideas from the Deep majd az id Software megalakulásán és magszakadásán át egészen 2003-ig, a Doom 3 megjelenésének kapujáig. Bemutatja a könyv, hogy hogyan hatottak az éjszakákon át játszott Dungeons and Dragons játszmák az id-esek későbbi játékaira, hogy hogyan volt a Doom a videojátékok számára az, ami a Metallica vagy a Nirvana a könnyűzenének, vagy a Ponyvaregény és a Született gyilkosok a filmművészetnek, vagy hogy az id játékai hogyan határozták meg a korszak egyetemi életét, és hogyan lettek a mai e-sportok előfutárai. Valahogy furcsán nosztalgikusnak hat, ahogy az id-esek ellopják a Softdisk munkahelyi számítógépeit, hogy a kötelezőket letudva otthon fejlesszék a saját projektjeiket, vagy hogy csak addig mozdulnak ki a shrevporti faházukból, amíg megszabadítják a pizza- és diétás kólafutárt a szállítmányától.

Olyan emberként, aki gyermekkora óta szereti a videojátékokat arról olvasni, hogy hogyan lett abból a PC-ből, amely a '90-es évek elején csak olcsó trükkökkel és programozói zsenialitással tudta lekövetni a Nintendo Entertainment System megoldásait - lásd például a Super Mario oldalra scrollozós játékmenetét -, az évtized végére az iparág vezető platformja, mindig megmosolyogtató élmény. Végigkövet a sztori minden fontosabb gócpontot az id Software életében, bemutatva a játékaikat, és azokon keresztül ugyanúgy a forradalmi technológiákat, mint az azokat övező megosztó döntéseket. A játékkészítés mellett Kushner hosszú oldalakat tölt meg az id marketingstratégiájával is, mint a váltogatás a shareware modell, a teljes függetlenség és a kiadóóriásokkal való együttműködés között. Szintén kitér a könyv olyan témákra, amelyet az ilyen tabudöngető címeknél, mint a Doom szinte várunk, hogy felmerüljenek, mint a játékot övező botrányok főszerepben az 1999-es Columbine mészárlással, de szerencsére nem ezek a hangsúlyos fejezetei a regénynek.

A Masters of Doomban azonban a főszereplő szó legszorosabb értelemben a két John: Carmack és Romero. A gyermekkoruktól kezdve végigvezet minket Kushner az életútjukon, megismerjük az ambícióikat és a zsenijüket, amelyek aztán elvezettek a fantasztikus játékok elkészültéhez. A két John igazi ellenpólusok voltak, de tökéletesen kiegészítették egymást, ettől tudott fénykorában annyira jól működni az id Software. Carmack egy végtelenül tehetséges és szorgalmas programozó, Romero egy igazi showman, dizájner és megrögzött álmodozó. Carmack tudta egyedül kordában tartani Romero csapongó ötleteit és rocksztár életvitelét, míg Romero tudta megtölteni lélekkel Carmack kódjait. Előkerülnek viszonylag nagy hangsúllyal magánéleti kitekintések is mindkét oldalról, de ezek szintén ahhoz járulnak hozzá, hogy még inkább megértsük a játékvilág Lennonjának és McCartney-jának gondolatait és karrierjüknek a fontos fordulópontjait.

A könyv izgalmasan vezet azon végig, hogy milyen viszályok következtében vált ki az id egy része - Romero vezetésével - a gyümölcsöző kapcsolatból, és alapította meg az Ion Stormot. Az pedig az egész Masters of Doom mondanivalójának a kiteljesedése, hogy a szakadás után Carmackék két technikailag zseniális, de sok szempontból üres Quake-et, míg Romeroék egy túlvállalt, beteljesületlen ígéretet, a Daikatanát tudták letenni az asztalra. Persze nem csak a két John tölti ki a könyvet, bepillanthatunk Adrian Carmack, Tom Hall és American McGee szerepébe is az id-nél, de előkerülnek olyan legendák is, mint Warren Spector vagy Mijamoto Sigeru. Emellett pedig találunk utalásokat a korszak és a videojátékos szcéna meghatározó könyveire is, amelyek mehetnek is a watchlistre ha megjött hozzá a kedvünk.

David Kushner élvezetesen vezeti az olvasót végig a közel két évtizedes időszakon. Néha elkalandozik a regény a fősodortól, de nem igazán veszíti el a cselekmény a fókuszát, és mire elkezdene unalmas lenni, véget is ér. Dramaturgiailag is jól szerepel Kushner, néhány igazán hidegrázós pillanattal, és kellően világosan van ahhoz megfogalmazva a regény, hogy ne kelljen informatika zseninek lenni a vívmányok hatásainak a megértéséhez. Biztos vagyok benne, hogy kissé fel lett nagyítva a történet, hogy izgalmasabban vegye ki magát a cselekmény az oldalakon, de Kushner a könyv megírása során elmondása szerint főleg id-es interjúkra támaszkodott, és egyébként sem érződik hiteltelennek a végeredmény.

Ami kissé rontotta az összképet, az az, hogy az írásmód tud nagyon repetitív lenni. Ez a legszembetűnőbb Carmack és Romero esetében volt, sorra ugyanazokkal a melléknevekkel, jelzőkkel ruházza fel Kushner a két főszereplőt. Emellett a magyar fordítás is hagy kivetni valót maga után - még a PC Guru mellékleteként jelent meg két részletben, de eredeti nyelven is hozzáférhető itthon - néha olyan érzés, mintha valamilyen fordítóprogramba lett volna a szöveg behajítva, vannak nagyon magyartalan kifejezések és mondatszerkezetek, de nem volt igazán zavaró a jelenség, és örülök, hogy legalább ilyen formában kiadták Magyarországon a könyvet.

Már közel húsz évvel ezelőtt jelent meg a Masters of Doom, mégis azt gondolom, hogy ma olvasva talán még nagyobb érték, mint az első kiadáskor lehetett. A Wolfenstein 3D megjelenése óta egy generáció nőtt fel, akik nem ismerik, vagy ha ismerik is, nem tudják igazán értékelni ezeket a játékokat, ebben pedig Kushner könyve egy igazán könnyen olvasható és informatív mankó. Akinek minimális érdeklődése is van a téma iránt, annak a Masters of Doom egy bátran ajánlható darab. A regény hatására megjött a kedvem, hogy újrajátsszam a Doomokat, és bepótoljam az id Software eddigi kimaradt játékait. Ha ez nem elég elismerés egy ilyen jellegű könyvnek, akkor nem tudom, hogy mi lehetne az.