A Tyler Rake: A kimenekítés története kísértetiesen emlékeztet a John Wick széria megszületésére: egy neves franchise kaszkadőr koordinátora fogja az egyik nagy sztárját, belehelyezi egy egyszerű forgatókönyvbe, és épít köré egy ízig-vérig pörgős akciófilmet. Ugyan a végeredmény szerintem nem annyira átütő és újszerű, mint Keanu Reeves első kalandja esetén volt, de így is egy olyan film, amelyet a Netflix előfizetéssel rendelkező műfaj kedvelőinek nem érdemes kihagyni.

Egy bebörtönzött indiai drogbáró fiát elraboltatja egy ugyan szabadlábon lévő, de minden egyéb paraméterében igencsak hasonló indiai drogbáró, előbbi pedig felbéreli a megcsömörlött zsoldost, Tyler Rake-et (Chris Hemsworth), hogy némi fizetségért cserébe menekítse ki a csemetéjét az ellenség karmai közül. A történet finoman szólva sincs túlbonyolítva, de teljesen funkcionális. Ez alapvetően abban merül ki, hogy egészen sok karaktert mozgat a film, mindenkinek van valamilyen hihető motivációja, amely a foglyul ejtett fiú iránt érdekelté teszi, a szálak pedig hamar összegabalyodnak, és Rake beragad egy városba, ahol pénz és hatalom által mozgatott játszmák konstans fenyegetettsége alá kerül. Az Extraction (nincs lelkierőm még egyszer legépelni ezt a remek magyar címet) sztori szinten azért működik, mert egy percre sem ad biztonságérzetet a főszereplőknek,  nem tudhatják, hogy mikor fog egy járókelő vagy egy kisebb hadtest rajtuk ütni, mikor szúrja ki őket egy távcsöves puska, vagy mikor fordul ellenük valaki, akitől a nyugalmat várnák.

Ugyan a mozgalmasság miatt pozitívum, hogy a forgatókönyv nem fukarkodik a szereplőkkel, azonban ennek az az ára, hogy némelyikük kissé elveszik a gépezetben. Az emberrabló drogbáró egyetlen funkciója, hogy látványosan gonosz - amelyet pár jelenettel próbál is megalapozni a film -, valamint, hogy legyen valaki akihez kötni lehet a szálakat, legyen a cselekménynek valami mozgatórugója, de így is kidolgozatlannak érződik a karaktere. Chris Hemsworth nem lesz emiatt a az alkotás miatt sem a kedvenc akciósztárom, de vitathatatlanul karizmatikus, van annyira humoros, hogy párszor hozzon egy kis felüdülést az egyébként nem túl vidám történetbe, és kétség kívül rendelkezik a megfelelő fizikummal is egy ilyen akrobatikus mozdulatokat is megkövetelő szerephez. A Tyler Rake egy korábbi esemény miatt megtört, de szilárd erkölcsökkel rendelkező zsoldos, akinek szinte nincsen már mit veszítenie, ezt pedig hitelesen hozza Hemsworth végeredményében. A kis srácot játszó Rudhraksh Jaiswalról már kevésbé pozitív a véleményem, nem olyan halálosan idegesítő, hogy igazán sokat rontson az összképen, viszont szörnyen túldramatizálja ezt a Rake-ben apaszerepet, de legalább is példaképet látó karaktert. Az ő szájából hangzik el egy-két közhely, amelyből az Extraction amúgy sem szenved hiányt, és a forgatókönyv hajlamos egy kissé vontatottá is válni helyenként - pár jelenet szerintem simán kihagyható lett volna, feltűnő tud lenni néhány üresjárat egy egyébként maximális fordulaton pörgő filmben -, de hatalmas panasz tényleg nem lehet rá, pláne egy ilyen jellegű akciófilmhez mérten.

Azonban ahogyan a Reeves bosszú hadjáratánál, úgy ezúttal is egyértelműen az akciószekvenciák jelentik az alkotás csúcspontját, ami persze nem meglepő egy kaszkadőr által rendezett filmtől. A fegyveres harc egy az egyben a John Wicket idézi a nagyon folyamatosan és ütemesen pörgő, kicentizve megkoreografált jelenetsorokkal, ahol Rake olyan elánnal lyukasztgatja a pontos fejlövésekkel az elé tévedő katonákat, mint a búcsúban a felsős gyerekek légpuskával a hurkapálcákat. A lövöldözős jelenetek gyorsak, de végig követhetőek, és a kaszkadőri munka miatt fenemód látványosak, nincs rájuk egy rossz szavam sem. A fegyveres pillanatok mellett meglepően sokszor kerül sor közelharcra is, amely pedig Gareth Evans A rajtaütés filmjeit juttatta eszembe, persze kissé amerikanizált, nem annyira brutális kivitelben. Erre az érzésre rásegít az indiai körítés is, de a harcművészeteket alapul vevő csépelés itt is mocskos, nyers és kegyetlen. A film csúcspontja egy 11 perces, vágatlannak érződő jelenetsorban öl testet, amely egy autós üldözésből indul, majd egy társasház gangján zajlott lövöldözés után némi látványos közelharcba torkollik, már csak emiatt a szekvencia miatt megér egy megtekintést az Extraction. A film utolsó központi jelenete egy híddal a főszerepben szintén kiváló, nagyvászonért kiált. A CGI-ra szerencsére nem helyeztek a készítők nagy hangsúlyt (vagy legalább is nekem nem volt feltűnő), egy-egy helyen azért kilóg, de nem különösebben illúzióromboló ez sem.

Az Extraction kicsit hosszú, és néhány elemében eléggé felületes, de még így is egy pörgős, látványos és szerethető akciófilm. Aki kedveli a referenciaként megjelölt műveket, annak nem kérdés, hogy megér az alkotás egy megtekintést, de egyébként is a Netflix idei Original kínálatának a jobbik felébe tartozik. Örültem volna, ha mozis forgalmazásba kerül, mert még inkább kiteljesedhettek volna a leglátványosabb jelenetek is, azonban amíg hétről hétre kapjuk a streaming óriások jóvoltából a minőségi filmeket, addig nincsen mi miatt telhetetlennek lenni.