Sziasztok, Zsombor vagyok, egy huszonkét éves egyetemi hallgató, de jelen blog tartalma szempontjából elsődlegesen filmkedvelő. Kezdhetném a már elcsépelt frázisokkal, hogy amióta az eszemet tudom filmrajongó vagyok és hasonlók - ami egyébként részben igaz is, a Harry Potter és a bölcsek köve és A gyűrűk ura - A király visszatér vetítése két olyan pillanata az életemnek, ami már-már sorsfordítóan meghatározta a mozgóképekhez való viszonyomat, - viszont különös módon a videojáték újságírás volt az, ami aztán a filmekről való pötyögés irányába terelt. 2006. december 6-án leltem rá a csizmámban életem első PC Guru magazinjára és azonnal magával ragadott az interaktív történetmesélés, a felfedezésre váró univerzumok, az online ütközetek és még inkább az azokról szóló szaksajtó garmadája. Írtam számtalan cikket a Guru tesztíró pályázataira, küldtem az újságok szerkesztőségének a béna leveleimet, beregisztráltam a Gamer365 honlapjára, aminek a fórumai a mai napig nem engedtek szabadulnom. Pár középsulis haverommal vittünk is egy videojátékos blogot egy pár hónapig egészen komoly lelkesedéssel és még mai szemmel nézve sem szégyellendő tartalommal, szóval a vonzalom kétség kívül megvolt a téma iránt.

Úgy 2008 környékén kóstolhattam bele először a gamer sajtó más műfajaiba a GameStar és a PC Guru DVD mellékletein egyre szebb számban helyet kapó videotesztekkel és a podcastekkel. Azonnal magával ragadott ez az interaktív "tesztelő" világ, de még négy évnek el kellett telnie, mire rátaláltam minden lelkes hobbikritikus mekkájára, az Otherworldre. Főként ennek hatására indítottam el 2013. januárjában a közel egy évig üzemeltetett YouTube csatornámat, Kultúrsarok néven. Itt elsősorban játékokkal foglalkoztam, de helyet kapott egy-egy filmes tartalom is elvétve. Az ezzel eltöltött hónapok alatt videózás terén főleg a saját mércém folyamatosan magasabbra állítása, illetve a nézői visszajelzések miatt egészen sok tapasztalatot szereztem. Azonban még abban az évben rátaláltam az IMDb 250-es toplistájára, illetve TheFlickPick és Chris Stuckmann YouTube felhasználók csatornájára, amik hatására egyértelműen a filmek oldalára billent át bennem a képzeletbeli mérleg. Lassan három éve gyűjtök filmeket fizikai formátumban, nézek mindenféle videós tartalmat filmekkel kapcsolatban, követem a legnagyobb lelkesedéssel az Oscar gálákat meg csinálok mindenféle geek dolgot, ami a filmszerelemmel jár. Idővel az is teljesen nyilvánvalóvá vált - amit már a kezdetek kezdete óta sejtettem, - hogy az a fajta interakció, amit a videojátékok nyújtani tudnak nem az én világom, sokkal jobban élveztem az azokról való ismeretszerzést és beszélgetést, mint a tevőleges cselekményt, és a filmek passzívabb attitűdöt megkívánó jellege sokkal inkább fekszik az én lelkivilágomnak. 

Persze a filmekhez való viszonyom, ízlésem is folyamatosan változik, az elmúlt időszakban - bár sosem voltam a látványmozik legnagyobb szerelmese - elindultam egy egészséges mértékben sznob irányba, ennek fő okai a rateyourmusic nevű film és zeneadatbázis fellelése, a CineFix csatorna megkedvelése és A hét mesterlövésze című, pár éve kifutott rádióműsor ledarálása. Amint meglátom a karunkon Nagypál Szabi egy-egy meghirdetett faktját, az első dolgom rábökni a tárgyfelvétel gombra, pár éve nincs hónap, hogy nem venném meg a VOX magazin aktuális számát, amin keresztül nemcsak a hollywoodi, de a legkülönlegesebb külföldi filmek sem maradnak nálam radar alatt, és végre a nagy gimis nemezisemre, az olvasásra is rákapok szépen lassan, ami szintén jótékony hatással van a filmes látásmódomra.

Egyetlen dolog maradt hátra ebből a hosszúra nyúlt bemutatkozásból, hogy mit szeretnék itt csinálni, és miért a blog lesz erre a megfelelő felület. Ha őszinte akarok magamhoz lenni, ha felmerül, hogy a sajtó melyik része vonz engem a legjobban és melyiket követem a legszívesebben, nos az egyértelműen a videoblogos részleg. Úgy gondolom, hogy aki jelenleg haladni akar a korral, és a legszélesebb réteget akarja megérinteni, annak a legjobb választás a YouTube, azon belül is talán a videotesztek. Magamon viszont több próbálkozás után azt érzem, hogy nem tudom a kamerán át azt az élvezetet és lelkesedést átadni, amit számomra egy-egy fantasztikus film megtapasztalása okoz. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy el akarom vetni a videózás ötletét teljesen, beinvesztáltam egy remek stúdiómikrofonba és egy korrekt kamerába, hogy a technikai részre semmiképp se lehessen panasz, ha a téma megkívánja, akkor mindenképp szeretném magam néha kipróbálni filmes videók terén, viszont a kis élménybeszámolóim itt, írásban kerülnek majd publikálásra. És ha már az irományokról van szó, próbáltam találni egy megfelelő középutat a firkák gyakorisága között, és abban állapodtam meg magammal, hogy heti egy kis "kritikám" lesz egy friss megjelenésről és mellé esetlegesen kiegészítőként kisebb témákban ez-az, ami éppen eszembe jut. Próbálom ezt konzekvensen csinálni, és nem feladni a dolgot a második héten, mert úgy gondolom, hogy amíg nem csinálja ezt az ember legalább fél évig, addig nem tudja igazán eldönteni, hogy ez most őt ténylegesen vonzza-e. Ha hosszabb távon úgy ítélem meg, hogy ez nem az én műfajom, és a hátam közepére se kívánom a dolgot, akkor természetesen hagyom az egészet a fenébe, annak úgy nincs értelme, de egyelőre messzemenő következtetéseket nem vonnék le a blog sorsáról. Az előbb idézőjelek közé tettem a kritika szót, ennek oka pedig az, hogy mint az első mondatomban már említettem, én filmrajongó, filmszerető vagyok. Nem tanultam soha esztétikát, úgy istenigazából nem is érdekel ez a fajta megközelítés, nyilván valamilyen szinten tisztában vagyok az objektív mércékkel, amikre egy mozinál érdemes figyelemmel lenni, de hiába tudom, hogy az Andrej Rubljov technikailag egy lenyűgöző film, soha nem nyomnék rá öt csillagot, mert nálam élvezhetőség terén nem tudja nyújtani azt a pluszt, amit rengeteg más film - akár a Tarkovszkij filmográfián belül is - igen. Ja és az értékelés. Tudom, hogy kezd idejétmúlttá válni ez a pontozásos megközelítés, de én nagyon kedvelem, és úgy gondolom, hogy egy ötös skálán egészen szépen el is lehet helyezni egy-egy filmet a maga kategóriáján és általános szinten is. Talán még egyszer rászánok egy hosszabb írást az értékelési rendszeremre, mert ahány ember, annyiféle megközelítés, de egyelőre valószínűleg ennyi elég is.

Aki ezt a kicsit elnyújtott bemutatkozást végig követni bírta, annak köszönöm, hogy rászánta az időt, és remélem ez a kis blog sem csak nekem fog majd élvezetet nyújtani, hanem akad majd pár olvasó, aki az enyémhez hasonló ízléssel lett megáldva, és talál valami kapcsolatot önmaga és a bejegyzéseim között, ami miatt érdemes lesz időnként velem tartania. A hét végén ténylegesen is elstartol a Kultúrsarok, jó olvasást mindenkinek.

Szakál Zsombor